Magány, keserűség, elhagyatottság

Amikor bezárul a világ: Magány és a csendes fásultság

Sajnos egyre több idős embertől hallani azt a fájdalmas érzést, amikor úgy érzi, teljesen magára maradt. Amikor beköszönt az a nehéz csend, és lassan elveszik a kedv mindenhez – amikor az ember úgy érzi, már nem bírja tovább ezt a monotonitást.

Gyakran bekapcsoljuk a tévét vagy a rádiót, hogy legalább valami szóljon a háttérben. De egy idő után arra eszmélünk, hogy fel sem tűnik, mi megy benne. Nem is nézzük, nem is hallgatjuk igazán, mert valójában már az sem érdekel.

A bezárkózás, a testi fájdalmak és a lemondás

A magány és a fásultság lassan, észrevétlenül veszi át az uralmat a mindennapok felett:

• Eltűnnek a régi örömök: Fiatalabb korunkban talán hatalmas kertészek voltunk, szerettük a földet, a növényeket, a rejtvényfejtést. Most meg a rejtvényfüzet érintetlenül hever az asztalon, a kertbe pedig ki sem megyünk már a szobából. A fájós derék és a visszeres, nehéz lábak folyton emlékeztetnek a korunkra, és inkább lemondunk arról is, ami régen feltöltött.
• Elmaradnak a látogatók: A szomszéd már nem csönget át, a rokonok mintha elfelejtettek volna, a napok pedig egybefolynak.
• A keserűség védőpajzsa: A bántó hiány miatt eljuthatunk oda, hogy azt mondjuk: „Már nem is érdekel az egész, ne is jöjjön senki, hagyjanak inkább békén!” Ismerem előfordult azén családomban is. Ez a mondat valójában nem haragból, hanem a mély sérültségből és a csalódásból fakad. sokszor ezek az emberek, magukat sajnálják és mással nem is foglalkoznak, ez telíti a napjaikat.

Ilyenkor a nap egyetlen fénypontja az a pár mondat lehet, amit az ebédet kiszállító gondozóval vagy ételfutárral váltunk. Jólesik, hogy ő legalább benéz, hozza a meleg ételt, és egy kicsit beszélget velünk, mert amúgy rendes ember. A léleknek ugyanis szüksége van a kapcsolódásra.

Hogyan nyújthatnak szelíd támaszt a Bach-virágesszenciák?

Ebből a mély, fásult állapotból és a fizikai korlátok okozta lemondásból nehéz egyedül felállni. A Bach-virágterápia a természet szelíd erejével segít feloldani a lélekre rakódott nehéz terheket:

• Segítenek elfogadni a testi korlátokat: Enyhítik a fájdalom és a tehetetlenség miatti frusztrációt, hogy a fizikai nehézségek ellenére se veszítse el az ember az életkedvét. Fáj a derék vagy a visszeres láb stb.
• Visszahozzák a belső fényt: Segítenek kimozdulni a „nem érdekel semmi” állapotából, hogy újra felfedezzük a mindennapok apró örömeit. Vannak pedig ott…
• Lágyítják a keserűséget: Oldják a csalódottságot és a kirekesztettség érzését, hogy a szív ne zárkózzon be teljesen a külvilág elől.
• Teljesen biztonságosak: Természetesek, mellékhatásmentesek, így semmilyen rendszeresen szedett gyógyszerrel nem lépnek nemkívánatos kölcsönhatásba.

Van remény a melegségre és a belső békére

A magány és a fizikai nehézségek miatti bezárkózás nem kell, hogy a mindennapok végső állomása legyen. A virágesszenciák finom rezgései segíthetnek abban, hogy a szívünkben újra megjelenjen a belső béke, és visszatérjen a mosoly az arcunkra.

Ha magadra ismertél ezekben a sorokban, vagy idős hozzátartozódért aggódsz, aki hasonlóan bezárkózott, keress bizalommal! Találjuk meg együtt azokat a virágcseppeket, amelyek visszahozzák a reményt a mindennapokba.